A tanárok kirúgásával a diákoknak ártanak!

Négy és fél órás, lelkileg is kimerítő tárgyalás után adott interjút Törökné Pethő Erzsébet, aki egyike azoknak a tanároknak, akiket ősszel, polgári engedetlenségben való részvétel miatt rúgtak ki. 

Hogyan lehet három gyereket felnevelni tanári fizetésből? A tanárok elleni megtorlások, a politikai okokból történt kirúgások nem csak a tiltakozó tanárok számára teremtették válsághelyzetet. Hogyan küzdenek meg mindezzel a meghurcolt pedagógusok diákjai?

Egy hete kezdődött a kirúgott tanárok pere, még senki nem tudja, mikor és hogyan fog véget érni. Exkluzív interjúnk Törökné Pethő Erzsébettel.

Törökné Pethő Erzsébet: a kirúgásommal a diákjaimnak ártottak legtöbbet / alapos és korrekt a bírónő, ami a mi javunkat szolgálja

(kirúgott tanár, Vörösmarty Mihály Gimnázium)

Most kezdődött az Ön és kollégáinak munkaügyi pere, ma délelőtt volt az első tárgyalás. Hogy érzi most magát?

Amit a leginkább érzek, az a fáradtság. Négy és fél órás tárgyalásunk volt, amiben volt egy tíz perces szünet. Nekem ez nagyon kimerítő volt, mert én nem szoktam ennyit egy helyben ülni, és gyakorlatilag tényleg végig figyelnünk is kellett. Viszont annak ellenére, hogy én féltem valamennyire a tárgyalástól, mert azelőtt még bíróság közelében sem jártam, nekem ez pozitív élmény volt.

Milyen volt a hangulat a bíróság előtt és a tárgyalóteremben? Sokan eljöttek támogatni?

Jöttek támogatók, és köztük meglepően sokan voltak az idősek. Ami azért fontos, mert ez mutatja, hogy nem csak azok érzik át az ügy jelentőségét, akiket személyese – pedagógusként, vagy a gyerekeiken keresztül szülőként – érint a dolog. Egyre többen látják, hogy nem csak a tanárok és a diákok ügye, hogy mi van az oktatásban. Az idősek esetében arról is szó van, hogy mi lesz az ő unokáikkal. És esetleg arra is gondolnak, hogy már most is mennyire nehéz egy képzett szakembert – orvost, ápolót, de akár egy jó szerelőt is –  találni, és ez később még nehezebb lesz.

Mi az Ön személyes motivációja, mióta nem a közoktatásba tanít?

Én személy szerint – ugye már nem mint tanár, és már nem is mint szülő, mert nekem a legkisebb gyerekem is végzett – már arra gondolok, hogy majd ha unokáim lesznek, akkor ők tanulhassanak itthon, illetve a gyerekeimnek ne kelljen külföldre költöznie ahhoz, hogy a gyerekeik normális iskolába tudjanak járni, ahol van tanár. Ezért azt szeretném, hogy ha Magyarországon végre minőségi oktatás lenne.

Mit üzenne azoknak, akik kívülállóként találkoznak a tanárok ügyével?

Sajnos nagyon sokan csak addig jutnak el az egészben, hogy a tanárok már megint pénzt kérnek. És igaz, hogy az egyik probléma az, hogy keveset keresünk, de itt sem arról van szó, hogy én sajnáltatni akarom magam, vagy valakinek is részvéttel kellene lennie, mert én nem tudok annyi mindent megengedni magamnak, mint valaki más, hanem arról van szó, hogy emiatt nagyon sokan elhagyják a pályát, és nem jönnek újak. És azt kellene megértenie az embereknek, hogy ha így folytatódik, akkor egyszerűen nem lesznek iskolák, hanem tényleg csak gyerekmegőrzők lesznek, mert tényleg nem lesz ember, aki el tudná látni a szaktanári munkákat. Szóval ez a probléma a fizetéssel első sorban.

Az Ön férje szintén  tanár, hogyan tanári fizetésből tudnak megélni?

Én megmondom őszintén, én 218 ezret kerestem, a férjem 2000 forinttal többet, és ebből három gyereket neveltünk, tehát azért el lehet képzelni, hogy ennyiből mennyire lehet kijönni. Most, ha a kormány társadalompolitikai üzeneteit nézzük, azt halljuk, hogy “legyen minél több gyerek”. Na most ezek a gyerekek esznek is, meg ruházkodnak, meg tovább szeretnének tanulni. És régebben sem voltak jók az anyagi lehetőségeink, mert sosem volt jó a fizetés. De mondom, én nem magam miatt tiltakoztam, hanem azért, mert az alacsony fizetés következtében és más okokból kifolyólag nagyon sok kolléga megy el, a többiekre pedig egyre nagyobb teher hárul. Ha pedig valaki kétszer annyit kénytelen dolgozni ugyanazért a fizetésért, akkor ő is el fog menni, még ha amúgy nem is lennének anyagi gondjai, mert például a férje jól keres. És akkor ki marad a gyerekekkel?

Visszatérve az Ön és Kapin Lilla munkaügyi peréhez, milyen a hatóságok, a bíróság hozzáállása az ügyhöz?

Én nagyon korrektnek látom ezt az eljárást. A négy és fél óra alatt tényleg mindent szétszedtünk. A bírónő nagyon korrekt, nagyon alapos, mindenbe belekérdez. Mi mindketten fél órát beszéltünk, és részletesen be kellett számolnunk arról, hogy mit csináltunk abban az öt napban, amikor részt vettünk a polgári engedetlenségben. És úgy gondolom, hogy ha ennyire alapos az eljárás, a bírónő ennyire utánajár a dolgoknak, akkor az nekünk jó, mert így fény derül az igazságra.

Mi lesz most a diákjaival? Ők mit szólnak ehhez a helyzethez?

Az én gyerekeimet már szerencsére át tudta venni egy új tanár. Pont akkor ment nyugdíjba az egyik kolléga ,amikor engem eltávolítottak, így december 1-től két angoltanárral maradt kevesebb az iskolában. Később pedig még egy kolléga lemondott, mert ő is részt vett a polgári engedetlenségben, és úgy gondolta, hogy így nem tud tanítani tovább. Nagyon sok angolóra maradt el, de végül találtak egy angoltanárt. Én mindent átadtam, megmutattam neki, és úgy látom, hogy jó kezekbe kerültek a gyerekek. És szerencsére egy hónapja én is már máshol dolgozom, egy alapítványi gimnáziumban. Ők is nagyon támogatnak, szurkolnak nekem most. Akik engem eltávolítottak, azok sokkal többet ártottak az iskolának, és leginkább pedig a diákjaimnak.